[ Pobierz całość w formacie PDF ]

jeges tekintetét Siljére emelte.
 Csak nem a rokonaid Qk is?
 Nem, de legalább olyan kedvesek a szívünknek, mintha
azok lennének.
A két idQs asszony és a szolgalegény egyetértQn bólogat-
tak.
 Hát így állunk  jegyezte meg Abelone röviden.  Gye-
rünk, nézzünk körül odabenn!
A ház hangulata teljesen megváltozott. Abelone hallani
sem akart arról, hogy csendes imádkozással töltsék a kará-
csonyt.
 A halottak emléke nem árnyékolhatja be az ünnepünket! ,
mondogatta. Úgy kommandírozta a szolganépet, mint egy
hadsereget. Különösen Siljét gyötörte, ösztönösen gyqlölte a
lányt. Hallani sem akart arról, hogy Dag a házban maradjon, de
Solnak is jobb volt, ha nem mutatkozott. Benedek Qrjöngött a
méregtQl és többet ivott, mint azelQtt bármikor.
Abelonénak mindenrQl megvolt a kialakult véleménye.
 Remélem, tisztában vagy azzal, hogy a fiam a major
egyetlen örököse. Fel kell újítani ezt a nyomortanyát! Végtére
is nem mindegy, hogy néz ki, amit majd megörököl.
 Azért arról se feledkezz meg, Abelone, hogy Silje és a
gyerekek az én vendégeim. Amíg én élek, addig Qk is itt ma-
radnak. Nincs több mondanivalóm!
A major lakóit nyomasztotta Abelone jelenléte.
Szenteste reggelén Silje, mint oly sokszor azelQtt, elindult
a major fölötti kaptatón. Most is látta a füstöt, amint az ég felé
kúszott a havas fák között.
Vajon lesz-e elég bátorsága ahhoz, hogy továbbmenjen?
Olyan sokszor akart már odamenni, de visszatartotta a félelem,
hogy hátha olyasvalamit tesz, ami nem illendQ. Most viszont
mennie kellett. Valami belsQ kényszer hajtotta a kunyhó felé.
Miközben a major népe kedvetlenül üldögélt a konyhában,
Abelone és gyermekei gátlástalanul válogattak a halottak ruhái
között.
 Szeretnék meglátogatni valakit. Elmehetek?  fordult
Silje Benedekhez.  Egy kis élelmet szeretnék vinni neki kará-
csonyra.
Meglepetten néztek a lányra. Sok szegényember lakott a
környéken, de egytQl sem tudtak, akit Silje is ismerne.
Senki nem ellenkezett. Grete és Maria elQvettek egy nagy
fedeles kosarat és megtöltötték mindenféle jóval. Kolbászt,
sonkát, halat, kenyeret és almát tettek bele. Még egy üveg is
került a kosárba Benedek pálinkájából.
Ekkor betoppant Abelone. Látszott rajta, hogy mindjárt ki-
robban.
 Mit jelentsen ez?  kérdezte emelt hangon.
 Silje látogatóba indul  magyarázta Grete.
Abelone egyenként szedte ki a kosár tartalmát.
 Amíg én itt vagyok, semmit nem fogtok elhordani a ház-
ból! Nekünk sincs több, csak annyi, amennyire szükségünk
van. És ennek a nyomorult Siljének semmi joga ahhoz, hogy&
Benedek már felhajtott néhány pohárral, pedig még el sem
kezdQdött a nap. Fölállt és maradék tekintélyét latba vetve így
szólt Abelonéhoz.
 Van mit a tejbe aprítanunk, több mint amennyire szüksé-
günk van. Siljének mi engedtük meg, hogy elmenjen  hangsú-
lyozta az öreg  , te pedig meg ne próbálj szembeszegülni az
akaratommal. Mert akkor gondoskodom arról, hogy elkényez-
tetett gyerekeiddel együtt örökség nélkül maradj!
Abelone levegQ után kapkodott.
 Ezt nem teheted meg velem!
 Majd megtalálom a módját!  biztosította Benedek.
Abelone megértette, mire gondol az öreg. Olyan gyqlölkö-
dQ pillantást vetett Siljére, hogy még Benedek is belesápadt.
Visszaadta a kosarat és dúlva-fúlva fölment a szobájába. Léptei
alatt csak úgy döngött a padló.
Aki tanúja volt a jelenetnek, tudta, hogy az utolsó szó még
várat magára.
 Menj csak, Silje  szólt a lányhoz szelíden a festQ. 
Semmi baj nem történhet veled és a gyerekekkel, megígérem.
Zavart mosollyal köszönte meg a kedvességüket, és távo-
zott.
Tiszta volt az idQ. Bár nem sütött a nap, de a hó szinte vi-
lágított a kék ég alatt. Meg kellett találnia a helyes ösvényt,
hisz eddig csak ide-oda járkált a hóban, és tétovázott. A hó
nem volt mély, alig ért a bokájáig. Szerencsére csizmája bQrbQl
készült és magas volt a szára. Némi botorkálás után egy kes-
keny erdei ösvényre ért, ahol már könnyebben és gyorsan ha-
ladt elQre.
Az ösvényen nem talált nyomot, de mivel utoljára két nap-
ja esett a hó, ennek nem volt jelentQsége.
Az út meredeken kanyargott felfelé, úgyhogy kis idQ múl-
va meg kellett állnia, hogy kifújja magát. A sok apró majorból
álló település a lába elQtt terült el. Ott volt a templom, a folyó,
ahová a szolgalegény halászni járt. Látta Benedek házát, látta,
amint Maria átmegy az udvaron.
Egészen közel volt  Árnyékország völgyeihez. Innen
fentrQl minden másmilyennek látszott. A környékbeli emberek
Jégországnak hívták a vad vidéket. Silje találónak érezte az
elnevezést. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • freetocraft.keep.pl