[ Pobierz całość w formacie PDF ]
- Egy lépéssel sem tovább.
- A teremtésit! - szorult ökölbe a férfi keze. - Átkozottul lassan haladunk.
Gondolod, hogy célhoz érsz?
- Honnét tudjam? Jaj, Justus, kimerít ez a hajsza.
- Megnyugtatlak, engem is - csikorgatta a fogát Brenken. - De mondj jobb
eszközt a pénzszerzésre! Márpedig pénz kell! Teljesen leégtünk. Már a
szállodaszámlát sem tudom kifizetni. Ha záros határidQn belül nem rendezem
a tartozásaimat, értesítik a rendQrséget. Már nincs szerencséd a férfiakkal,
Liane.
- Elfáradtam, rettenetesen elfáradtam. Undorodom ettQl az egésztQl. Mit
nem adnék egy nyugodt, biztos, bármilyen szerény hajlékért!
- Ezt vegyem szemrehányásnak?
A nQ Brenken karjára tette a kezét tekintetében megadás tükrözQdött.
Bármennyit vétkezett is életében Liane von Brenken, akármennyit hazudott és
csalt, egy igaz érzés azért munkált benne: a szerelem e férfi iránt, aki a
végzetévé vált, s aki mindinkább káros befolyása alá vonta.
- Nem, dehogy! Nem tehetsz róla, hogy éppolyan szegény vagy, mint én, s
hogy mindketten egyaránt vonzódunk a fényqzéshez, amelyet eddig csak ilyen
módon érhettünk el. De mihez kezdünk, ha kimerül ez a forrás, ha
megöregszem és megcsúnyulok? Jaj, Justus, úgy félek a jövQtQl!
- Akkor csak egy kiút marad: az, amelyik az életbQl kivezet - vélte fátyolos
hangon a férfi.
Liane megborzongott és átölelte.
- Nem! Nem akarok meghalni! Pihenni szeretnék veled valami csendes
helyen, gondtalan otthonban!
Brenken nyersen felnevetett.
- Ahhoz pénz is kell, sok pénz, sokkal több annál, amennyit ezzel a
bizonytalan módszerrel összeszedhetünk. Kuporgatni és éhezni semmi
kedvem. Ha nem élhetek gondtalanul, akkor jöjjön a halál!
- Justus, én kitaláltam valamit. Nehéz megvalósítani, de meg kéne
próbálnunk.
- Mit akarsz tenni?
- Buchenau grófhoz fordulok.
- Á, a grófkisasszonnyal való találkozás adta az ötletet?
- Nem, már korábban gondoltam rá, csak nem tudtam, hogy fogjak hozzá.
Bevallom, két évvel ezelQtt írtam is a grófnak. Felbontatlanul jött vissza a
levél. Engesztelhetetlen.
- Ezt én is megmondtam volna - fintorgott gúnyosan Justus.
- Akkor is csak Q húzhat ki minket végleg a bajból. Nagyon gazdag,
könnyqszerrel segíthetne, hogy nyugalomba vonulhassunk. Amikor megláttam
a lányát, hirtelen fény gyúlt az agyamban. P fog segíteni nekünk, akár akar,
akár nem! Rajta keresztül valahogy biztosan eljutok az apjához. ElQször is ki-
puhatolom, hogy áll most a helyzet Buchenauban, aztán megfontolom,
miképpen befolyásolhatom Qt. Mindenképpen elérem, hogy az Q útján pár sort
csempésszek az apja kezébe, amelyben megnyerem a szívét. Elvégre jó és
nemes. Az ilyeneknek mindig akad gyenge pontja, csak rá kell tapintani.
- Ezt megpróbálhatod, de a pillanatnyi gondjainkon nem segítesz vele.
Komolyan azt hittem, a herceg már tegnap megkéri a kezedet. Akkor a jól
bevált trükkel ismét pénzhez juthattunk volna. A Ried-ügy óta elpártolt tQlünk
a szerencse. Igyekezz ma nyilatkozatra bírni Jurikovot, mert a torkunkon a
kés, ha nem húz ki minket sürgQsen a csávából.
- Pszintén szólva én már nem is reménykedem. Néhány napja mintha
elhidegült volna tQlem. Azóta, hogy OstendébQl ide követtük.
- Én nem vettem észre, hiszen éppúgy elhalmoz figyelmességekkel, mint
eddig.
- De a szeme hqvösebben, szigorúbban villog: Hidd el, kezd visszahúzódni,
érzem.
- A szentségit! - toppantott a lábával Brenken. - Akkor mit csináljunk?
Egyszerqen megvágjuk? Akkor alamizsnával szúrja ki a szememet, és vége a
játéknak. Ördög és pokol! Szedd össze magad! Eddig mindig gyQztél, ha
akartál, de úgy tqnik, már nem akarsz.
- Már nem tudok - rebegte vértelen arccal Liane. - Ne hagyj el, Justus,
szeress engem! Nem bírok élni nélküled.
A férfi magához rántotta, és vadul, erQszakosan megcsókolta, hogy elakadt
a lélegzete.
- Tudod, hogy én sem bírok és nem is akarok élni nélküled. Hidegvérrel
kitekerném a nyakát annak, akit tényleg a kegyeidbe fogadnál.
- Szeretlek, csak téged szeretlek! Most már ne nézz olyan komoran és
gondterhelten! Minden tQlem telhetQt megteszek, hogy kimásszunk a bajból,
akár a herceg nélkül is.
- De hogy vészeljük át a következQ napokat?
Az asszony felállt, egy szekrénykébQl néhány kis ékszertokot vett elQ, és
átnyújtotta Brenkennek.
- Cseréltesd utánzatokra a köveket. Az árukból pár hétig fenntartjuk
magunkat.
- Mi ez az ostoba tréfa? Nagyon jól tudod, hogy ez már két éve megtörtént.
Liane a férfi ölébe ült, és gyengéden mosolyogva átkarolta a nyakát.
- Menj csak nyugodtan az ékszerészhez, a kövek valódiak. Nizzában újra
kicseréltettem a hamisakat. Monte-Carlóban a tudtod nélkül tizenkétezer
frankot nyertem, s mivel akkor nem kellett a pénz, eltitkoltam elQled; és a
kövekbe fektettem vésztartaléknak.
Justus csókokkal borította a kezét, komor hangulata egy csapásra eltqnt.
Néhány perc múlva távozott az ékszerekkel. Egy órával késQbb pedig már
hatezer márka lapult a zsebében, amit az ékszerész a szükséges utánzatok
árának levonása után fizetett ki.
XI.
A Badeni Hét utáni elsQ fogadónapon rengetegen keresték fel Maria nénit,
mert régi barátok és újdonsült ismerQsök egyaránt még egyszer tiszteletüket
akarták tenni elutazásuk elQtt. A versenyek befejeztével észrevehetQen
elcsendesedett a város.
A grófné vendégei között volt Jurikov herceg, Brenken és a felesége, aki
mindenütt a sógornQjeként szerepelt. Két nap telt el a versenypályán történt
találkozás óta.
Rita nyugtalanul várta a szépasszony megjelenését, s amikor megjött,
mintha delejes erQvel vonzotta volna magához.
Liane közben haditervet kovácsolt, és elszánta magát, hogy meg is valósítja.
- Ó, mennyi ember! - karolt a leányba. - Pedig már úgy örültem, hogy
háborítatlanul cseveghetünk egy órácskát.
- Igazán? A méltóságos asszony valóban egy egész órát nekem
ajándékozna?
- Természetesen, de itt abból semmi sem lesz.
- Dehogynem, visszavonulhatunk a kisszalonba, oda nem jön utánunk
senki.
- Ez nagyszerq. Várjon egy pillanatot, csak szólok a sógoromnak, nehogy
azt higgye, hogy elmentem. Azután elszökhetünk - tréfálkozott Brenkenné.
Ma ismét a diadalmas szépasszonyt alakította. Arcán egyetlen fáradt vonás
sem látszott. Amint Brenkenhez lépett, aki a herceggel és Lindau báróval
diskurált, Jurikov szeme napok óta elQször csillant fel szenvedélyesen
sóvárogva. Az asszony érzékelte ezt, de már irtózott a régi játéktól.
Közömbösen végigmérte az oroszt, majd rá sem hederítve, félhangosan így
szólt a sógorához :
- Elvonulok beszélgetni Buchenau grófkisasszonnyal. Légy szíves, várj
meg!
Brenken udvariasan meghajolt, és kissé szertartásosan kezet csókolt, ahogy
az egy sógornQnek kijár. Senki sem vette észre, hogy jelentQségteljesen
megszorítják egymás kezét.
Liane biccentett, s a hercegre egy pillantást sem vetve, távozott. Jurikov
megütközve követte tekintetével a királynQi jelenséget. A szenvedély lángja,
amelyet a szépasszony szított benne, s amely annak túlzott közeledése miatt
már csaknem kihunyt, a rideg visszahúzódása nyomán most ismét magasra
csapott.
Talán mégis érdemes Jurikov hercegnévé tennie Qt, gondolta -, és sajnálta,
hogy az utóbbi napokban olyan tartózkodóan viselkedett az asszonnyal.
Nyilván ezért olyan önérzetes most velem - gondolta. - Imádom a büszke
nQket! .
Liane nem sejtette, hogy éppen hidegségével nyqgözi le a hercegei. De ha
[ Pobierz całość w formacie PDF ]