[ Pobierz całość w formacie PDF ]
megértenéd, hogy szinte összenQttem a lovammal, és mindig biztos kézzel
tartom a gyeplQt.
Nem, nem, jobb lesz, ha nem mutatod hárította el az indítványt
hevesen Hans. Ha még oly biztosan ülsz is a nyeregben, valami más baleset
akkor is történhetett volna. Fel sem tudom fogni, hogy Lutz bácsi hagyott
téged egyedül kószálni.
Pedig ez is mutatja, hogy olyan biztonságban voltam ott, mint Ábrahám
kebelében.
És ha valami gazfickó ólálkodik arra?
Dehogy csodálkozott el a kérdésen Dolores. Sem a pusztán, sem a
hegyekben. Soha nem találkoztam olyanokkal, akiket ne ismertem volna, és az
ismerQsök végképp nem akartak ártani nekem.
Vadállatoktól sem kellett félned? faggatózott tovább a fiú, és kék szeme
csaknem feketére vált az izgatottságtól.
A jaguárokon kívül semmilyen vadállat sem akadt arrafelé, amitQl
megijedhettem volna.
Jaguárok? képedt el Hans. Atyaisten, és nem akadt az utadba ilyen
bestia, amikor egy szál magadban a néptelen erdQket jártad?
De, kétszer. Már karnyújtásnyira voltak tQlem, de azután visszariadtak. A
lovam megijedt, de én nem, mert; mindig magammal hordtam a revolveremet,
és jól tudok bánni vele, Lutz papi volt a tanítómesterem. Hála istennek
azonban soha egyetlen vadat sem kellett lelQnöm. Nem szívesen tettem volna,
hiszen mindegyik állat élni akar, és ha nekimennek az embernek, ami ritkán
fordul elQ, abban mindig az ember a hibás. Tudni kell bánni velük, csak akkor
válnak veszélyessé, ha megtámadjuk vagy valamivel megijesztjük Qket.
Én sosem engedtem volna nézett furcsa arckifejezéssel Doloresre a fiú
hogy egyedül csatangolj. Nagyon merész vagy, de& én tényleg nem engedtelek
volna egyedül kilovagolni.
Akkor sok szépséget elmulasztottam volna. Pompás dolog egyedül
vágtatni a pusztán, és ugyanilyen nagyszerq egyedül lovagolni a hegyek között,
az erdQben. Te nem érzel így néha, amikor egyedül jársz a hegyekben?
Hans a magányos hegyi túrákra gondolt. Gyalog és lovon sokszor órákon át
egymagában barangolt, és akár esett, akár fújt, mindig nagyon szép volt. De&
Dolóval kettesben még sokkal szebb. Hirtelen eszébe jutott valami.
Mondd csak, Dolo fürkészte nyugtalanul a lány tekintetét , nem
terhes neked a társaságom, nem szeretnél inkább egyedül lenni? bökte ki
végül kiszáradt torokkal, azután elkapta a fejét, és nem mert újra a leányra
nézni.
Dolores oldalról észrevette, hogy a fiúnak megrándul az ajka. Milyen
szívesen látta ezt a fiatalembert, aki annyira hasonlított az édesapjára! De
milyen különös: Lutz papi arca akkor volt ilyen, ha valami nagyon felizgatta
vagy felbosszantotta.
Biztosíthatlak, hogy rögtön megmondanám neked.
Tényleg szólnál?
Feltétlenül.
Hans megkönnyebbülten lélegzett fel.
Ígérd meg, hogy azonnal szólsz, ha a terhedre vagyok! Add a szavadat!
sürgette az unokatestvérét.
Becsületszavamra szólok, ha úgy lesz mondta nyugodt és komoly
hangon Dolores, de valójában nem minden elfogódottság nélkül.
Mostanáig nem érezted úgy, hogy terhes a társaságom? kínozta magát
tovább Hans.
Nem, soha.
Ennek nagyon örülök, Dolo, egyáltalán nagyon jó, hogy itt vagy szakadt
ki akarata ellenére Hansból, aki máskor igencsak fukarul bánt a bókokkal.
Dolores elpirult, és szégyenlQsen a fiúra nézett.
Én is örülök& hogy itt vagyok mondta hirtelen.
Igazán? Tetszik itt nálunk?
Jaj, nagyon, mindenki olyan kedves és jó hozzám, Melanie néni, Jo, de
fQleg Eva Maria. Én is Eva Mariát szeretem a leginkább. Mennyire irigylem Qt!
Minden, amit mond vagy tesz, olyan szép és jó és Qszinte. Szeretnék olyan
lenni, mint Q.
Mint Q? Hiszen te& neked& akadt meg Hans, és Dolores kíváncsian
várta a folytatást, de a fiú hallgatott.
Igen, tudom, nekem még sokat kell tanulnom sóhajtott a leány.
Dehogy, maradj csak olyan, amilyen vagy! szaladt ki Hans száján
anélkül, hogy Doloresre nézett-volna, és kicsit mérges is lett magára, hogy ezt
találta mondani.
Nem rázta meg a fejét komolyan Dolores, pedig örült annak, amit
hallott , ha Eva Mariára nézek, láthatom, mennyit kell még fejlQdnöm. De
megteszek mindent, hogy Lutz papi elégedett lehessen velem.
Miért, talán most nem az? heveskedett Hans, és a leány mellé
rúgtatott.
Dehogynem mosolygott rá Dolores , Q mindig elégedett, akármilyen
butaságot csinálok. Hiszen szeret.
Akkor meg minek akarsz annyit tanulni?
Te talán nem akarsz?
Én férfi vagyok egyenesedett ki büszkén a nyeregben Hans, és szeretett
volna nagyon tiszteletet parancsolónak látszani.
Néhány nappal azelQtt Dolorest is felpaprikázta Jolante kijelentése: Hans
még kölyök, sokára lesz belQle férfi. Most azonban, ahogy ott páváskodott
elQtte a fiú, egy kicsit piszkálni akarta.
[ Pobierz całość w formacie PDF ]