[ Pobierz całość w formacie PDF ]

lyen meghajolt.  Szabad kérnem?
 Tyqha, de ünnepélyes!  mondta a kislány, majd ujjait a férfi
karjára helyezve méltóságteljesen elvonult vele.
 Tudjuk, mivel tartozunk a vendégeinknek  felelte a házigazda 
és hogy kit mi illet meg.
Fritz és Eva követték Qket. A nagy szalonba mentek, melynek fa-
lait értékes gobelinek díszítették.
Hamarosan a szülQk is megérkeztek az ifjú jegyespárral. Nagy-
szabású lakoma következett, mely igazán dicséretére vált az új
herrenfeldei szakácsnak.
A hangulat emelkedett volt, Jutta különösen felvidult a pezsgQtQl,
úgyhogy az anyja rendre is intette egyszer-kétszer. Ebéd után a fér-
fiak visszavonultak az úriszobába egy jó szivarra, a hölgyek pedig a
teraszon foglaltak helyet, ahol pompás mokkakávét szolgáltak föl,
finom kis porcelánfindzsákban. Negyedórával késQbb az urak is
csatlakoztak hozzájuk. Mintha az egész világ vidám és boldog lett
volna körülöttük. Götz és Eva szeme olykor felragyogva villant
egymásra. Nem sejtették, milyen törékeny a boldogságuk...
Mikor aztán a woltersheimiak a tanácsossal együtt eltávoztak, a
fiatal pár még sokáig üldögélt a teraszon kéz a kézben. Maradékta-
lanul boldogok voltak. Götz végül fölkelt.
 Kedvesem, énekelj még egyet nekem!  kérte. Bementek a ház-
ba. Eva elénekelt néhány dalt, és Götz lehunyt szemmel hallgatta. A
szíve szinte nehéz volt a nagy boldogságtól. Mikor Eva befejezte az
éneklést, magához ölelte és megcsókolta. Aztán a szobájuk felé in-
dultak.
 Holnap muszáj már írnom az anyámnak  szólt Eva.  Nem szép
tQlem, hogy olyan sokáig váratom.
 Biztos nem haragszik meg rád!
 Ó, haragudni, azt nem szokott. De tudom, mennyire várja a le-
velemet. Furcsa, de mióta viszontlátott, úgy néz ki, mintha egész
szívével rajtam csüggne.
 Én csak az ellenkezQjén csodálkoznék, szerelmem!
 Nagyon szeretné, ha elmennénk hozzá egyszer.
 Most nem hagyhatom itt Herrenfeldét.
 Tudja Q is, de mégis nagyon vágyik rá.
 Talán eljön Q hozzánk, ha annyira szeretne látni.
Eva fölsóhajtott.
 De akkor mi lesz papával? Hiszen az anyám nem találkozhat
vele és a mostohámmal!
 Hát, talán el lehetne intézni, hogy ne jöjjenek át Woltersheimba,
míg anyád nálunk van.
 Igen... talán elintézhetnénk. Ki kellene térniük egymás útjából.
Jaj, Götz, de borzasztó ez! Hiszen valamikor szerették egymást! És
most...
 Ne kínozd magad ilyen gondolatokkal! Biztos tévedtek, amikor
azt hitték, megtalálták az igazit. De késQ van már, aludni kéne. Hol-
nap korán kilovagolok. El kell intéznem még egyet-mást, mielQtt a
városba utazom.
 Jaj, egészen elfelejtettem, hogy holnap elhagysz engem! Götz,
hát hogy fogom kibírni, hogy egész nap nem láthatlak? Muszáj el-
menned arra a buta gyqlésre?
 Szívesebben maradnék veled, de sajnos ez nagyon fontos gyq-
lés.
 Ó, hiszen csak hízóborjúkról és bikákról lesz szó!  duzzogott
mosolyogva Eva.
 No, azért másról is. Meg aztán a hízóborjúkat sem kell lenézni,
igen fontos tényezQk!
Mindketten elnevették magukat.
 Csak tréfáltam, édesem. Természetesen neked is ott a helyed, ez
nem vitás. Majdcsak elütöm valahogy az idQt. Annál édesebb lesz a
viszontlátás!
Götz másnap reggel be is ment a városba, ahol a környékbeli
földbirtokosok tartottak gyqlést. Most elQször vált meg hosszabb
idQre a feleségétQl. Éjfél elQtt nem várhatták vissza. Eva még együtt
reggelizett vele. Aztán hosszú levelet írt az anyjának, jól kiszínezve a
részleteket is, tudva, hogy anyját minden érdekli, ami vele történik.
Levélírás után háztartási teendQket intézett, aztán sétálni ment a
parkba. A magányos ebéd nem nagyon volt ínyére. Götz nagyon hi-
ányzott. Most értette meg, hogy a férfi az egész életét betölti. Ebéd
után nyugtalanul bolyongott a házban. Az idQ vánszorgott. Maga is
érezte, hogy gyerekesen viselkedik, és értelmesebb elfoglaltság után
nézett.
Eszébe jutott a könyvtár. Eddig még sosem jutott ideje isteniga-
zából földeríteni. Nahát, itt az alkalom! Megörült az ötletnek, s indult
is azonnal a könyvtárszobába.
Ez a helyiség is változásokon ment át, de a magas falakat borító
polcok megmaradtak. Eva tanácstalanul nézegette a tömött könyvso-
rokat, majd találomra kikapott egy könyvet, és az ablakfülkében álló
karosszékbe vetette magát. Egy darabig még kinézegetett az ablakon
az alatta elterülQ völgyre. Mélyet sóhajtott. De buta is! Így elkámpi-
csorodni, csak mert egy napra elutazik a férje! De nem, biztos ez a
fülledt hQség is ludas a dologban! Kánikula volt, mintha augusztus
lenne, és volt valami nyomasztó a levegQben, talán vihar készült. Eva
érzékeny volt az idQjárásra, nagyon függött tQle a hangulata, így az-
tán a mostani levertségét is a kellemetlen idQvel próbálta magyaráz-
ni.
Most még csak néhány kis felhQ lézengett az égen, de messze az
erdQ fölött sötét falként emelkedett fölfelé a vihar. RemélhetQleg
Götz hazaér, még mielQtt kitörne.
Már megint Götzre gondol! Eva erélyesen felcsapta az ölében he-
verQ könyv fedelét. Egy levél hullott ki belQle. Lehajolt érte, és meg-
ismerte Maria néni írását. Mulatott is kissé a néni eredeti cikornyáin.
 Kedves Götz fiam!  ezt is hogy kanyarította oda! Ó, és aztán a
saját neve is ott állt, egy kicsivel lejjebb! Tehát róla van szó a levél-
ben! Kíváncsian nézett a dátumra. Az eljegyzésük napján írták, illet-
ve azon a napon, amikor Götz szerelmet vallott neki.
Nem tudta letenni kezébQl a levelet. De hiszen itt hevert nyitva a
könyvben, nem követ el indiszkréciót, ha elolvassa.
Kényelmesen hátradQlt, és belemerült az olvasásba. Az a levél
volt, amelyet Götz Woltersheimból hazajQve kapott meg, melyben a
nénje még egyszer figyelmeztette, hogy gyorsan kérje meg Evát, még
mielQtt kitudódna, hogy Q lesz Mrs. Fokham örököse.
Már az elsQ sorok után lehervadt a mosoly Eva ajkáról. Egyre fe-
szültebb arccal olvasott. Jeges rémület szorította össze a szívét. A
betqk táncoltak a szeme elQtt, és mintha gúnyosan vigyorogtak volna.
A szíve majdnem megállt, mintha egy roppant kéz fojtogatná. Vé-
gigolvasta a levelet, majd még egyszer elkezdte elölrQl, mert nem
bírta fölfogni, amit olvasott.
Lassan ért a végére, olyan lassan, mintha ólommá vált volna a vé-
re, mintha nehezére esne összeolvasni a betqket. Magába roskadtan,
üres, halott szemmel bámult a semmibe. Süt még a nap? Még mindig
olyan szép a völgy, mint az elQbb? Nem borult sötét árnyék az egész
világra?
Eva megborzongott a hidegtQl. Az életébQl egyszerre eltqnt a fény
és a meleg. Gyámoltalanul, zavarodottan pillogott körbe a nagy,
boltíves teremben. Egyetlen gondolat forgott az agyában: hogy ebben
a szobában temették el mindörökre az Q gyönyörq, hatalmas, dús-
gazdag boldogságát. Minden elmúlt egy perc alatt, ami széppé és
jóvá tette az életét. A borzalmas levél a legértékesebbet rabolta el
tQle: a férje szerelmébe vetett hitét. Götz hazug! ElQre megfontolt
számítással jött el hozzá aznap este, miután Berlinben megtudta a
nénjétQl, hogy Q lesz az amerikai milliomosnQ örököse, hogy Q az a
gazdag menyasszonynak való, akit már oly régóta keres! Azonnal
visszafordult, hogy biztosra mehessen, még mielQtt eljut
Woltersheimba Mrs. Fokham üzenete! Nyilván tudta, hogy könnyq
dolga lesz, éles szemét biztos nem kerülte el, hogy az Q buta kis szíve [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • freetocraft.keep.pl